...itt állok én
szomorú füzekben
emlékek őrizetében
s nagyon akarom
hogy szemembe nézz,
s újjá szülessek
örök időben
egy új várakozásban
egy új reményben
nem messze az égtől
szem- takarásban
suttogva csak,
'hol nézel rám
talán ő volt az ?
rég' kedves...
kit talán ma
úgy bámulsz meg
mint egy idegent
hátad mögé rejtve
árnyékként...
hisz' más ember vagyok
tűzben járva
szomjazom vized,
ismered
árnyam állványát
fényre támaszkodó éjem,
csak fentről hallhatom
földi világom zaját,
s ahogy hátat fordítok
becsukva az ajtót
fölfal a várakozás... ...
Lyza - október 10 2009 16:48:32
Kedves Szí!
Szép az emlékezés, csak a várakozás szörnyű....
Elgondolkodtató versed, mert a várakozás ellenére sem érezni mélységes szomorúságot belőle......Ölellek: Lyza
Mandra - október 10 2009 21:32:54
Kedves szoszircsi!
Belém égnek a gondolataid....nagyon szeretem, ahogyan érzel.
Szeretettel: Mandra
winston - október 10 2009 23:41:02
nagyon tetszett...
sziszifusz - október 11 2009 10:19:07
Szaasz szoosz!
Nálad a címből kell kiindulni!
Ezt jól megjegyeztem 1-2 balfogásom után.
Miközben...olvasom sokadjára elmerengek, vajon miközben? Mi közben írtad ezt a szép költeményt?
Közben lassan körvonalazódik a mögöttes szituáció.
Miközben éled az életed, egy másik dimenzióban kalandozol.
Ahol vár valaki akinek emlékét bevésted igen mélyre.
Egyik legszebb rész: fényre támaszkodó éjem.
Hasonlóan hangzik, mint az értelemre támaszkodó érzelem.
Racionális gondolataid mögött mindig ott van az érzelmi túlfűtöttség.!
Álmaidból kikecmeregve megmarad a várakozó érzés.
Talán sok benne az aposztróf, de ez csak egy halvány meggyőződés.
Összességében a szokásos magas színvonal jellemzi!
öleléssel: szisz
szoszircsi - október 11 2009 22:58:18
Nagyon köszönöm mindenkinek , aki írt és aki olvasott!
...Ölellek: Lyza
