Hiába ostromolják szürke tenger habjai
Belemar, leönti, meggyalázza
Mégis mint ősi szikla mereven tűri
Sorsának kegyetlen darabjait.
Jöhet vulkán, égő, fortyogó tűz
Pusztíthat orkán, tornádó, jég
Mint a szikla csak tűri, magába gyűri
Fájdalmának minden könnycseppét, mely benne ég.
Kést döfhetsz bele, mint esti steakedbe
Eltaposhatod, mint egy cigaretta csikket
Hangját soha nem hallod… nézz mélyen szívedbe
Panaszát elmondaná, csak szentelj neki figyelmet…
