Majdnem elvesztettem, azt ki nekem mindent jelent
Nem vettem észre az intő jelet
Csak mentem az előre, s tettem a dolgom
Mintha nem a földön élnék, hanem a holdon
Lekötöttek gyerekeim apró-cseprő dolgai
Helyettük akartam mindent megoldani.
Szaladtak a napok, múltak az évek
Elfelejtettem megbecsülni azt, akivel élek.
Rutinos ölelések, gondolat nélküli szavak
Az életben neki, már csak ennyi maradt
Nem ágált, nem zsörtölődött
De belül, lelkében lassan felőrlődött
Egyszer csak üressé vált a tekintete
Kezemet hideg, idegen kéz érintette.
Megfagyott kezéből a jég szívembe markolt
Nagy hibát követtem el, nem értékeltem, amim volt.
Talán a szívét újra felmelegíti a szerelmem lángja
Sajnálom, hibáztam, belátom mára
