Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Mellédbújnék, Lelkem, csodálnám szemedet,
dúdolnék én néked édes énekeket
simítnálak szépen: szóval és tenyérrel
- szeretetem hozzád tudom elvezérel -
beborítanálak hosszú szép hajammal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
csillagos csókokkal és égi malaszttal
(nincs ki engem érted a földön vígasztal)
olyan a sóhajom, mint templomi ima:
áhítatos, tiszta... égig kell szállnia
Tente, drága... tente... aludj csak csendesen...
Nehéz takaródat én le nem vehetem...
Ráhullik valami... könnygöröngy, kopogó
Szívem majd meghasad... elnyelt a koporsó.
sziszifusz - október 21 2009 17:49:35
Kedves Marie!
Régen olvastam tőled!
Csodálatosan írtad le azt a szeretetet, amit társunk elvesztésekor érzünk!
Szeretettel: szisz
reitinger jolan - október 21 2009 18:33:22
Ritkán jössz, de remek verssel.
Én ezt egy gyermekhalálnak olvasom és az anya szenvedését.
Szeretettel Joli
Marie Marel - október 21 2009 19:48:23
Szép estét, szervusztok! Tényleg ritkán írok.
Szisznek van igaza: elhunyt kedvesem halálának évfordulóján született a vers.
Egyébként a versnek csak jót tesz, ha ki-ki saját emlékeivel töltheti meg.
Nagy öröm, hogy olvastatok!
Puszi nektek! :-)
heaven - október 23 2009 11:02:46
Fájdalmasan szép.
Marie Marel - október 24 2009 21:24:45
Kedves Scarlett, köszönöm együttérzésedet.
Barátsággal: Marie
Marie Marel - október 24 2009 21:25:29
Kedves heaven, köszönöm a figyelmedet.
Barátsággal: Marie
