Újra kitéptem egy emlék-szalagot
Szürkül? tested vászon-homályából,
Hogy áldozzon gondolataim oltárán.
Érzékeim színes filmjét kivetítik
A t?n? hónapok,?szül? fejem
Emlék-villanásaiban.
Újra itt érzem veled a tegnapot,
Arcod red?ib?l sugárzó fénycsíkokkal,
Újjaid helyét kih?lt testemen,
Visszatér? melegét megáldott sóhajoknak,
A szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
Az összepréselt nyugtalanságban.
Újra értem a változó holnapot,
Selyem-csókok rezzen? kíséretében.
Karomat nyújtani a jöv? távlatában
S megérinteni a magány határát,
A szavak nélküli szerelem ideg-harcát,
Az összepréselt nyugtalanságban.
denes - szeptember 06 2007 08:25:51
Lírai hangulatú ez a visszaemlékezés, bár hiányzik bel?le az elmúlt emlékek szépsége, de hangulata mégis megkapó.
Maryam - szeptember 06 2007 13:49:12
Modern a stílusod, jól megfogtad a szavaiddal a pillanatnyi érzéseket, benyomásokat.Érdekesek a szókapcsolataid is.
Maryam
vhzsuzsa - szeptember 06 2007 23:48:28
Választékos kifejezéseid emelik a vers értékét.Nagyon szép, szomorú hangulatú;- jó szerkezet? alkotás.
Zsuzsa
marica - szeptember 20 2007 15:03:16
Eszméletlen!
fantasztikus a stílusod telyesen egyéni. nem olvad és nem ragad,és mégis rettent? er?sérzelem gazdagságot mutat,
Élmény olvasni téged!
Marika
