Ha alkonyatkor nyáron
valahol nagyon távol
egy bendzsó húrja felzokog
lelki szemeimmel látom
Zoltán szeme vidáman ragyog,
ahogy a húrokba csap, énekel
táncos lába ritmust ver
Most ólmos felhők alatt
néha melegen süt a Nap
fán, virágon olvadó dér
piszkos kék dél felé az ég
fejfák között suttog a szél:
"az élet szép, ne menj még,
ne menj még"
a nyitott sír körül feketél a tömeg
a gyász fájdalmát éri meg
versek, dalok, szép remények
a sírhalmok közt véget értek
szemem könnyekkel tele,
megérint az Isten keze
Hazafelé még rá gondolok
ott ahol egy csillag ragyog
ott várnak rá az angyalok,
és Zoltán szeme felragyog,
ahogy a húrokba csap, énekel
táncos lába ritmust ver;
talán eljut hozzánk is
ez a halk mennyei zene
oly távolból egyszer nyáron
egy csendes esti szürkületbe'
(Kántor Zoltán költő,bendzsós emlékére, 2004.január)
Torma Zsuzsanna - október 22 2009 10:13:32
Kedves Molnár József!
Nagyon szép Kántor Zoltán emlékére írt versed.
Jó érzés mindig azt hinnünk, hogy egyhíres ember, aki egyben zenész is, halála után is szórakoztatja a közönségét, az égieket!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Mandra - október 22 2009 17:53:08
Kedves Jomolnár, úgy érzem méltó gondolatokat olvashattam most. Köszönöm.
heaven - október 23 2009 11:05:30
Szép megemlékezés. Szívbe markol.
