|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Küldetésem van (avagy ezt szeretném cselekedni a világért)
Minden embernek küldetése van itt e Földön, azért született meg. Mivel azonban előre megszületésünkkor még nem tudhatjuk, mi lesz a küldetésünk, ezért sok esetben először nem is azon az úton indulunk el, amely a későbbiek folyamán nagy valószínűséggel meghatározza életétünket.
Sok híres ember, köztük színész, tudós, tanár, orvos, feltaláló közönségesnek nevezhető munkával kezdte az életét és kereste kenyerét, és csak később jutott el egy keresztúthoz, amikor döntött arról, hogy útirányt változtat, ami sok esetben a „megfelelő” út volt számára céljai elérésében. Az is igaz, hogy sokaknak már gyermekként kizárólagos tehetsége van valaminek a műveléséhez (nagyon jól rajzol, jó énekhangja van, kiváló a zenei hallása), vagy már iskoláskorban kiderül, hogy nagyon jól sportol, kitűnik matematikai tudásával, vagy nagyon érdeklődik a természettudományok után. Sok fiatal már el elég korán tudja dönteni, hogy mivel szeretne felnőtt korában foglalkozni. Olykor sokat nyom a latba a szülői indíttatás, a család anyagi helyzete és hozzáállása abban, hogy egy gyermek milyen pályát válasszon.
Amikor én még kicsi voltam, és iskolába kerültem, nem igen hangzott el sem a családban, sem az iskolában, hogy küldetésünk lenne a világon. Akkor még hittanórákra és misére is kötelező volt járnunk. Eleinte szüleink kíséretében, később már egyedül is oda kellett találnunk a templomba, pedig igen hosszú út vezetett odáig. A hittani oktatásból az évek távlatából visszanézve, részemről sok minden már a feledésbe merült. De aztán felnőttkoromban a középiskolai tanulmányaim révén bővíthettem ez irányú ismereteimet. Mostanság pedig a világhálónak köszönhetően csak azt nem tudhatom meg, amit nem is akarok. Ha nem értek valamit, bármikor rákereshetek egy adott témára az internetnek köszönhetően.
Mindig úgy éreztem, hogy Isten vigyáz rám. Amikor kislány koromban éppen a kőből készített Szűz Mária szobor esett a fejemre, vagy amikor biciklivel egy igen lejtős úton felborultam. „Emlékeim” c. visszaemlékező írásomban említettem is, hogy e két nagyobb balesetnek számító eseményen kívül szerencsére eddig még nagyobb baleset nem ért. Csak később jutott az eszembe, hogy ezek a balesetek végzetesek is lehettek volna, így, nem volt véletlen az, hogy ennyivel megúsztam. Ez az jelenthette, hogy még élnem kell, mert küldetésem van!
Amikor első verseimet vetettem papírra, talán 14 éves lehettem, s egyáltalán nem jutott eszembe az, hogy nekem ezeken keresztül majd valamiféle küldetésem lesz. Hogy majd valamikor az emberek felé szólok verseimmel, elsősorban a saját érzéseimet közvetítve.
Még akkor sem volt ilyen gondolatom, amikor első, kezdetleges verseimet egyik főnökasszonyom elküldte Földeák János író ismerőséhez lektorálásra. Amikor János bácsi válaszlevelében „megrótt” engem azért, hogy érzése szerint én szégyenlem paraszti származásomat, akkor egy kicsit megbántva éreztem magam. Emellett néhány versemet megdicsérte, és bíztatott, mert tehetséget érzett bennem. Összetéptem több versemet, főleg, amik szerinte „slágergyanúsak” voltak, és utána néhány éven keresztül nem is gondoltam a versírásra. Ez 17 éves koromban történt, és később, úgy 20-21 éves koromban ismét kezdtem írogatni, de csak néhány verset, amik szerencsére már megmaradtak, és később számuk gyarapodott.
Abban az időben egy újabb küldetés várt rám. Párt választottam magamnak és gyermekvállalási „kötelezettségeimnek” tettem eleget akkor, amikor 1975-ben megszültem első, majd 1982-ben a második gyermekemet. Amikor a második lányom is megszületett, akkor éreztem igazán, hogy ebbéli küldetésemnek teljesen eleget tettem, mivel a házasságkötésünk előtt a papnak azt mondtuk, hogy két gyermeket szeretnénk. Erre azóta is jóleső érzéssel gondolok, hiszen, amit az ember megígér, vagy elhatároz, azt teljesítenie is kell.. Még akkor is, ha csak önmagának tett ígéretet.
Tudtam, hogy előbb-utóbb nekem is el kell végeznem a középiskolát, de nagyon tartottam tőle. (Anyagi körülményeink miatt 14 éves koromban nem mehettem középiskolába, pedig jó tanuló voltam, énekből és rajzból is kiválóságnak számítottam.)
Mégis, amikor munkahelyemen igazgató főnököm javaslatára elkezdtem a gimnáziumot, rájöttem, hogy mennyire éhes voltam a tudásra. Azóta is örömmel nyugtázom, hogy azt az indíttatást, amit a szülői környezettől nem kaphattam meg, megadatott nekem felnőtt koromban, és a vártnál is jobb eredménnyel végeztem el a dolgozók középiskoláját.
Még abban az évben, amikor leérettségiztem, angol nyelvet kezdtem el tanulni, önszorgalomból, és évekig folytattam olyannyira, hogy a középfokú angol állami nyelvvizsgán harmadjára is megpróbáltam a követelményeknek megfelelni, bár sikertelenül. Még sem csüggedtem el, hiszen munkahelyemen nem kellett használnom az angol nyelvet, de azért soha nem bocsátottam volna meg magamnak, ha legalább az alapfokú vizsgát meg nem szerzem, ha már ennyit tanultam!
Talán ez is egyfajta küldetés volt számomra. Jólesik, ha néha-néha valahol (boltban, utcán, átutazóknak) tudok segíteni az eligazodásban. Igaz, hogy nem sokszor került erre sor, de soha nem lehet tudni, hogy kinek és hol tudok még segíteni csekély angol nyelv-ismeretemnek köszönhetően.
Az igazi áttörés a versírás terén akkor jött el, amikor az internetnek köszönhetően meghívást kaptam és regisztrálhattam két irodalmi honlapra is, és tagja lehettem egy-egy olyan közösségnek, amibe hasonló érzésű és gondolkodású emberek tömörülnek. A verseim, és egyéb prózai írásaim, cikkeim már megjelenhettek a honlapokon is. Az egyiknél már több közös kötetünkben verseim nyomtatásban is megjelentek. Hálát adok e lehetőségeken keresztül Istennek, egy felsőbbrendű mindenhatónak, akinek létezését még sok tudós sem kérdőjelezi meg. Igaz, hogy templomba már nem járok, csak esküvők vagy keresztelők alkalmával. Mindig arra gondolok, hogy Istenhez közel érezhetem magamat, bárhol vagyok. Hiszen ha Isten mindenhol ott van, akkor ott van a templomkapun kívül is. Ott van akkor, amikor a konyhában főzök, mosok, takarítok a családomra, kerti munkát végzek, a munkahelyemen elvégzem a feladataimat, és ott van velem akkor is, amikor este nyugovóra hajtom a fejem. Ha nem tudok nyugodtan elaludni, akkor biztosan azért van, mert próbálja eszembe juttatni, hogy mit nem végeztem még el, mivel tartozom még magamnak és másoknak is. Ilyenkor gyorsan forognak fejemben a gondolatok, és megtervezem a másnapot, vagy ilyenkor jutnak eszembe olyan fontos dolgok, amik másnapra talán már egy vers formájában jelennek meg. Nem csak saját gondom, bajom foglalkoztat, hanem bővebb környezetem is: a falu, a város élete, az emberek megélhetése, s azt is versbe foglaltam már a „Milyen szép ez a föld” c. versemben, hogy Földünk ajándékait milyen könnyedén elfogadjuk, elvesszük (szinte kiraboljuk), és hogy cserébe milyen keveset adunk. Nagyon szeretem az állatokat, (néha olyan vád is ért már, hogy jobban, mint az embereket), de ez így nem igaz! Az állatokat azért szeretem és tisztelem, mert ők nekünk, embereknek kiszolgáltatottjaink, bár nem kellene, hogy azok legyenek. Ez a tisztelet részemről megmutatkozik abban, hogy az állatok előbb kapnak enni, mint ahogyan én asztalhoz ülök. És nem telik el nap, hogy a macskáinkat, és kutyánkat meg ne simogatnám.
Óvom szűkebb környezetemet a magam módján, ami minden embertől ezen a Földön joggal elvárható. Igyekszem az arra rászoruló embereken segíteni, ahogy csak tőlem telik még akkor is, ha magamnak kell lemondani valamiről.
Sokszor gondolok arra, hogy nemhiába éltem, és egyszerű emberként is van küldetésem. Az eddigi kihívásoknak szellemi és anyagi lehetőségeim szerint próbáltam eleget tenni, még ha nem is sikerült mindenben jelesre vizsgáznom.
2009. október 21.
|
|
|
- október 22 2009 21:48:33
Köszönöm, hogy kitártad a lelked. Nagyon megfogott. Szép, őszinte. |
- november 02 2009 20:27:09
érdekes önélwetrajz, gondolom tanulságos is! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
