|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Emlékszem
Milyen boldog voltam!
Szüleim kezét fogtam,
aztán kosárkámmal a kézben
előre szaladtam a fényben.
Gesztenye koppant,
ágacska roppant
a talpam alatt.
Sikongva szedegettem
- lesz belőle süni, meg kis báb -
szaladtam tovább.
Gyönyörű volt az a nap.
Miért nem jöttünk hamarabb,
Hiszen ez csupa sárga
meg barna levél már...
Kis gereblyémmel buzgón
nekiestem, szorgosan szedegettem
az fákról hulló őszi levelet.
Csacsogtam , csiviteltem,
mint a búcsúzó fecskék...
Hajamban masni billegett,
mint megfáradt pille,
ki épp már útra kész.
Furcsa volt az egész,
mert jó apámnak
csak a szája mosolygott.
Persze, nem értettem a dolgot,
hisz hogy is lehet komoly,
mért nem ragyog a mosoly
a szemén is, mint szokott,
micsoda dolog,
hogy nem mosolyog
rám. De azért buzgón
odacipeltem az áldott vizecskét:
Igyatok, árvácskák, tessék.
Esteledett.
A mécsesfények imbolyogtak...
Nagymama, sajnálom, nem jövünk holnap...
|
|
|
- október 26 2009 19:16:37
Kedves Marie!
Az a csodálatos naív tisztalalkű gyermekkor, mamár csak egy
szép emlék, még ha fájó is a történés. Versed érzékien visszaadja az eseményt.
üdv:gufi |
- október 26 2009 20:01:03
Itt is remek...:-) Ölellek...:-) |
- október 26 2009 20:15:01
Megható versedhez gratulálok.  |
- október 27 2009 13:45:27
Kedves Marie Marel!
Azt hiszem, a végén jöttem rá, hogy édesapoád miért nem mosolygott... valószínüleg a temetőben voltatok (a gesztenyésben), és ott öntözted az áldott vizecskével az árváncskákat, nagyanyád sírján, miközben a mécsesfények imbolyogtak... nagyon szép és megható sorok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 27 2009 14:54:16
Versed nagyon szép! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
