Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre, semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az!
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon, s én is így szeretlek.
Hisz csak a gyönyör számít,
Ami te vagy, s én vagyok.
Torma Zsuzsanna - október 27 2009 12:37:50
Kedves Korin!
Nagyon szép versedhez gratulálok.
Szabadon szeretni a másikat, önzetlenül, s nem birtoklási vággyal, ez a legszebb érzés!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
korin - október 28 2009 07:12:23
Köszönöm szépen a dicsérő szavakat.
Még nagyon új nekem ez az egész.
Körülbelül 3 hete írok verseket, de ez nagy boldogságot jelent nekem, és ha másoknak is örömet tudok ezzel szerezni.
Az a legnagyobb boldogság.
Évi../ korin/
