Múlt és jövő, folyton keressük.
Honnan s merre tart utunk.
De a múltat fürkészve,
S a jövő bizonytalansága felé.
Nem veszíthetjük el önmagunk?
Fontosak a gyökereink.
Mégis a ma élménye fontosabb.
Tegnap még voltunk.
Holnap nembiztos, hogy leszünk.
Akkor hova is vész a pillanat?
Minden nap csak egy napot élj.
Mindig éppen azt, amiben vagy.
Boldogságban, békességben.
Hisz az élet, nagy ajándék
S te a része vagy.
Ha így éled meg, boldogan.
Szabad leszel mint a madár,
Már nem fog nyomasztani a múlt.
S hidd el egy szebb jövő képe vár.
szoszircsi - október 28 2009 13:40:41
...carpe diem...igen, van ebben némi igazság...olvastam számtalan bölcsek által született könyvben...mégis...tudom, hogy a jelent a múlt ágyazta meg...és a jövőnek is megvetette már a párnáját.....szerintem ez a hármas elválaszthatatlan.....kérdés mindíg az- a mérték- melyikre is helyezzük a hangsúlyt....
...és tudod, az is különös, hogy van akiket a múlt, van akiket a jelen és van akiket a jövő nyomaszt....és hogy ki melyiket látja fényesebbnek, reménytelibbnek....nos ez is egyéni élethelyzet függvénye.....persze elveszíteni magunkat egyik idősíkban sem muszáj... szeretettel- szí
korin - október 28 2009 14:37:55
Nagyon igazakat írsz.
De ez az életérzés most nagyon bennem van.
Valahogy mindig is volt. De így versbe foglalni még csak pár napja tudom.
Ilyen kis világmegváltós , átölelős vagyok.
Ha lesz fenn több versem majd meglátjátok.
de azt hiszem bármiről is írunk, a verseink által is szépül a világ.
Üdvözöllek. Jó, hogy ilyen vagy. Csak vigyázz! Sajnos az emberek belőlünk élnek, az ilyen őszinte és kitárulkozó lényekből. No nem a korongra gondoltam ezzel..
szeretettel- szí
