|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Színek
Egy újabb fekete nap. Újabb átverések és csalódások. És én hiába próbálom rendbe hozni az életemet, nem megy. Mint egy mókuskerék, ami körbe-körbe mindig ugyanazt hozza. Elegem van. Csak 15 vagyok. Mégis belefáradtam. Amint hazaértem a fürdőszobába rohantam, és elővettem apám borotváját. Végre hasznát is veszem, hogy van „apám”. A csuklómhoz tartom a pengét, és mosolygok. Miért kellene félnem? Hisz most minden rossznak véget vethetek. Egyetlen húzással...
- Hékás te meg mit csinálsz? - csendül meg a fülemben egy lány hangja. Felnézek, mire meglátom a lehetetlent. Valóban egy lány van ott velem, és a fürdőszoba ablak párkányán ülve mosolyog rám. Elakad a szavam. A pengét is elejtem. Hogy a fenébe került ide ez a lány?! Az ötödiken lakunk, nem mászhatott be! - Mit csinálsz? - kérdezi újra, mintha elsőre nem értettem volna. Csak most veszem észre... ez a lány pont úgy néz ki, mint én. Lyuggatott farmer, fekete, koponyás póló, barna szemek. Csak éppen a haja nem fekete, hanem vérvörös. Még mindig nem tudom mit mondjak, nem értem ezt az egészet. - Olyan buta dolgot csinálsz.
- Buta? Szerintem bölcs. - nyögök ki végre valamit, halk szólamban.
- Bölcs dolog menekülni az élettől?
- Te ezt nem érted! Az életem csak monoton fájdalmak sorozata! - kiabálok. De ez érthető. Sosem tűrtem, hogy mások mondják meg mi a jó nekem.
- Megnézzük együtt? - fogta meg kedvesen a kezem. Bár nem tudtam mit ért azon, hogy „nézzük meg”, mégis bólintottam neki. Abban a pillanatban valami hihetetlen történt. Eltűnt a fürdőszobánk, és egy kórházban találtam magamat. Láttam az anyukámat az egyik ágyon, ahogy egy csecsemőt ringat, gyenge kis karjaiban. - Boldog voltál, nem? - kérdezte a vörös. Csak ekkor értettem meg, hogy ez az a nap amikor megszülettem, és az a csecsemő én vagyok.
- Hogy csináltad ezt? - kérdeztem a lánytól.
- Boldog voltál, nem? - ismételte, közben a baba képmásomra mutatott.
- Igen, boldog voltam. Anyukám karjaiban, aki mindent megtett értem. Még akkor is, ha a teste nagyon törékeny volt. A melegsége mégis megnyugtatott. - mosoly kerekedett az arcomra. Mintha újra éreztem volna anyukám puha kezeit az arcomon. Puha és meleg. Mint a citromsárgában játszó napsugár.
De mindez csak egy pillanatig tartott, a kép újra válltott, és már a régi általános iskolám előtt álltunk.
- Miért hoztál ide? - kérdeztem fancsali arccal.
- Talán itt nem voltál boldog?
- Hogy lettem volna? Gyűlöltem iskolába járni!
- De nézd csak. - mutatott előre. Mire egy piros pöttyös labda gurult el a lábam előtt. Utána pedig egy 9 év körüli, rövid fekete hajú, barna szemű kislány rohant. Ez is én voltam.
- Niké, Niké! - várjunk csak. Ez az én nevem. Ki szólít? Felnézek és látom, hogy egy hosszú barna hajú kislány kiáltozik az én 9 éves formámhoz. - Niké, elkaptad a labdát? Akkor gyere, játszunk tovább! - és a kis barna nevetett. Az ismeretlen lány ismét odahajolt hozzám és megkérdezte.
- Ő ki volt?
- Fruzsinak hívták. A legjobb barátom volt még általánosban.
- Hogy érted, hogy volt?
- A suli végén jól összekaptunk. Pedig ő volt az egyetlen akiért bejártam. - egyre csak néztem a gyerekek játékát - Hogy elmondja nekem minden gondját, hogy láthassam a mosolyát. - és nekem is megint vigyor terült el az arcomon. Újra hallottam Fruzsi nevetését. Ami olyan boldog és szabad volt, mint a pillangó tarka szárnya.
Megint válltott a kép, de már nem is csodálkoztam. Már a középiskolám előtt álltunk. „Zeneművészeti Szakközépiskola”, olvastam el magamban a feliratot.
- Miért ide jöttél? - érdeklődött a vörös hajú lány.
- Mert azt hittem konyítok valamit a zenéhez. Meg hát mindig is szerettem hegedülni. Még apám hagyatéka volt.
- Hagyatéka? Miért, az apukád meghalt?
- Nem. Elhagyott minket. - a szemeimet a földnek szegeztem - Anyukám egész életében őt várta, és mikor 14 év után végre visszatolta a képét, le volt égve és támogatás kellett neki tőlünk. Minden pénzünket elitta vagy eljátszotta - összeszorult a torkom. De a vörös lány hirtelen átölelt és az iskolám egyik ablakára mutatott.
- Ne szomorkodj, inkább nézd! - levettem a szememet az aszfaltról és a mutatott pontra néztem. Egy félévvel ezelőtti képet láttam. Egy hangversenyen vettem részt és meg is nyertem. Emlékszem anyukám mennyire boldog volt. És a győzelem édes íze... az a csodás kék szalag. Éreztem, hogy jelentek valamit a világnak. Mint a ragyogó kék ég egy tavaszi délután. - Nem szeretnél még ilyen boldog lenni?
- Akkor a világ tényleg színes volt. De...
- ...Mi de?! - ugrott elém a vörös - A világ mindig ugyanolyan volt! Rajtad múlik, hogy milyen lesz. - szavai szinte megütöttek, mert igaza volt. A világ nem fekete-fehér. Csak én tettem olyanná.
- Igazad van, hibáztam. De még rendbe hozhatom! Nem törődöm a fájdalommal, változtatni fogok a helyzetemen! Elérek valamit és anyukámat is boldoggá teszem! A világom lehet színes!
- Sajnos már nem. - keseredett el a mosolya.
- M... miért nem?
- Mert már megtetted - emelte felém a csuklóm - Már halott vagy. - elsápadtam. Csak ekkor vettem észre, hogy mindkét csuklóm vörös színben ázott. Izzó vörös... elkapott a sírógörcs. Istenem... ennyire fáj az, ami eddig boldoggá tett? Csak most jövök rá, hogy mennyire ostoba voltam. Nem gondoltam a jövőmre... a barátaimra... az édesanyámra.
- Ki vagy te? - kérdezem végül, könnybe áztatott szemekkel.
- Az akinek esélye sem volt élni - mosolygott megint kedvesen. - Gráciának hívnak.
- Grácia?! - ez lehetetlen. Anyukám mesélte, hogy volt egy ikertestvérem is, akinek a tüdeje nem fejlődött ki rendesen, ezért születése után szinte azonnal meghalt. De ha életben maradt volna... anyukám a Grácia nevet adta volna neki. Erőtlenül csuklom össze az állítólagos testvérem előtt. - És most mihez kezdjek? A mennybe kerülök? Vagy a pokolba?
- Aki öngyilkos lesz, az nem kerül sehová. A saját emlékei fogja lesz. De van egy kiskapu, amit még megtehetsz a világodért. - mondta, majd a fülembe duruzsolt valamit. Aztán eltűnt. Maga mögött apró tollpihéket hagyott. Testvérem... a mennybe kerültél igaz?
Elindultam a vaksötétben. A saját emlékezeteim fogjaként az idők végezetéig. Röhej... de azt hiszem kihasználom a kiskaput. Grácia azt mondta, lehet még egy utam a Földre, és beszélhetek egy korombelivel. Hallottam egy lányról, aki egy prózaíró versenyre készül és nincs túl sok ihlete, hogy mit írjon. Azt hiszem meglátogatom őt, és elmesélem a történetemet. Hátha tud kezdeni vele valamit...
|
|
|
- október 29 2009 11:58:03
Kedves Pályázó!
Azt hittem, rögtön megszakad a szívem, történeted olvasásának végén, mivel olyan kitartóan és folyamatos figyelemmel voltam közben is, hogy ..most mi lesz?
Még jó, hogy ez a pályázatra készülő leány Te vagy, és szerrencsére élsz, és azt hiszem, neked KÜLDETÉSED VAN! De nehogy elrontsd valamivel, és kerüld messze a pengét és minden gyilkos szerszámot!
Nem ltáhatod, de alig bírom visszatartani a könnyeimet, sőt... nem is bírom.
Nem tudom, ki volt az, aki "füledbe súgott", de jól tette.
Gratulálok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 12 2009 09:34:16
nagyon érzelemdús, jó írás...gratulálok |
- december 12 2009 12:07:41
Kedves Spars!
Ez egy profi felépítésű írás. Végig fenntartja a figyelmet, több fordulat is van benne, az utolsó feloldja az együttérző fájdalmat. Remélem nem életrajzi ihletésű.
Gratulálok.
Szeretettel: Ági |
- december 12 2009 15:08:28
Profi munka - de nem izzadságtól..
Eleven a stílus..
(az véletlen lehet, hogy a pályázatok közül egymás után kettőt olvastam, amelyben az élet célja az öngyilkosság elkerülése? vagy legalábbis nem az öngyilkossággal oldja meg, akinek életcéja van? MÁS HIT NINCS EZEN A FÖLDÖN ezidőtájt, csak két választás létezik.. EZ EGY ZÁRÓJELES MEGJEGYZÉS VOLT, mivel a pályázat tematikus..)
grt - kedves ismeretlen (életben maradott, vagy földönkívüli?!) |
- december 14 2009 07:43:03
Kedves Spars!
Most már elmondhatom,bevallhatom Neked, hogy reményeim szerint a díjazottak között leszel, és én végtelenül örülök most, hogy a próza kategóriában az I. helyezést érted el.
Úgy látszik sokakkal megegyezett a véleményem, de nem én döntöttem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
