Úgy éreztem már tudok repülni
Az érzelem szárnyán messze eljutok.
Most mégis visszarángattak a földre.
Pedig én szárnyalnék, szabadon.
Akkor is ha még nem tudok.
Ha egyszer megízlelted a szabadságot
Börtönnek érzel már mindent,
Mi addig volt.
De ki zár be, kit? S a kulcsot ki őrzi?
Ez oly egyszerű
A falak, s mi körülvesz,
Saját magam vagyok!
Sokszor pont az a legnehezebb
Ami végtelenül egyszerű.
Ez nagy igazság, most már tudom.
Így végre szabad vagyok.
Hisz már nem köt meg semmi.
Ledőltek a falak.
A bilincseim eldobom,
S végre szabadon szárnyalok.
Akkor is ha még nem tudok.
Nagyerdessy - november 02 2009 09:49:07
"Úgy éreztem már tudok repülni"
Ez olyan, mint az, hogy úgy érzem tudok írni.
Nem megy ez még. Csak beszéd róla.
korin - november 02 2009 10:08:07
Szia ..köszönöm az észre vételt.
Lehet , hogy nem annyira egyértelmű, de pont azt szerettem volna érzékeltetni benne, hogy a lelkünk szabadon szárnyal.
A falakat mi építjük magunk köré.
Az én lelkem már szabad.
A verseim által meg mindenképpen.
Ez nekem nagyon nagy boldogság.De nyilván a legnagyobb öröm az, hogy örömet szerzek velük másoknak is.
Szeretettel, korin
winston - november 02 2009 16:39:39
nekem tetszett...
gufi - november 02 2009 21:07:46
Kedves Korin!
Szállj szárnyalj szabadon,az az igazi boldogság és ha megosztod velünk, akkor mi is veled örülünk.
üdv:gufi
korin - november 03 2009 06:22:20
Köszönöm Nektek.
Ez egy gyönyörű küldetés, és a mi lelkünk is szépül általa.
Szeretettel, korin
