Te, ki szürke ruhában, merev, fáradt lábakkal
lépdelsz az utcán,
Te, ki négy csemetédnek hordtad az étket,nappal,
és éjjel a hátán,
Te, ki este fáradtan roskadsz a székre,azzal :
sok volt a munkám,
Te, ki csöppség az ölén,boldog mosollyal
mondod :unokám,
én, ki méhednek egyik gyümölcse vagyok,örömmel
mondhatom : ANYÁM.
