Csak ülök, és várok némán
Rád várok szüntelen.
De nem bánom, hogy így van ez.
Mert szeretlek,
S az érintésed kell nekem.
Ha hozzám érsz, szinte fáj, annyira jó,
S elragad az érzelem.
Beleborzongok a gondolatba is, hogy
Itt leszel, s a kezedet érezhetem.
Oly jó az érintés,
Mi csak te vagy s én vagyok
Nincs is rá szó, mi elmondhatná.
Hisz csak te ismersz, hogy ki vagyok.
De nem is kell a szó,
Most jó ez a csend, mi körbe ölel.
Csak ülök, és várok némán,
Míg egyszer, egyszer csak itt leszel.
