Könyvek a világnak
„Hass, alkoss, gyarapíts
s a haza fényre derűl!”
(Kölcsey)
–Könyvek a világnak, művek, alkotómunka,
az irodalom, művészet, ez kell a világnak,
megbecsülés, hit, költészet és esztétika
minden, mit régen kiszáradt agyak kívánnak,
minden, mitől a lélek gyertyái égnek,
bolondos, bohókás, fiatal-agg művészek.
Én is az lennék, tudom, hisz erre születtem,
nekem drága kincs a papír, toll s tinta.
Levegőt a versnek adok inkább, hogy meglegyen,
ha írok, ha én lenn, Ő fenn, költészet-hinta…
Mit az őskor óta nem tudtok, figyeljetek,
hallgassatok, én mindent elmondok tinektek.
Meghallod a nagy hangot: Hass, gyarapíts, alkoss,
benned ismeretlen csengők dallama csendül
s egy láthatatlan bilincs kötöz a papírhoz,
a kezed megremeg, indulsz, szíved megy elől…
És újra kínban felzendül a fájdalmas szám,
belül folynak a könnyek, húsomban kést cincál…
Olyan fájdalom ez, mi nem öl, lassan mar szét,
–arcom kőből, könny ily mélyen nem hathat át–,
nem mi szétéget, nem , mint vad szél hajamba tép
és pengetem a lantot, fújom a furulyát...
Az emlékek a húrokba betelepszenek,
de én csak éneklek és a világra nevetek.
Folyamatosan vér hagyja el testemet,
de én szelíd lélekkel finoman vajúdok,
a vers felsír s vágom a köldökzsinór-perceket,
felkelni nem bírok még, mégis rákacagok…
Könyvek a világnak, művek, alkotómunka,
mind, könnyek a világnak, az alkotó múltja… |
|
