Alig-alig látlak, ha mégis az ünnepnap nekem,
egy kicsit boldogabb a napom az életem.
Mikor szép volt minden kértem az eget,
adjon, hogy lássalak, jó hosszú életet.
Most, hogy neked nem vagyok már semmi,
rossz emlék csak talán,
egy a sok gond közül, s gondod ezernyi,
lehet hiú álom, nekem reád várni,
mégis várok mert míg várlak élek,
s ha sosincs is esélyem a reménykedés éltet.
Vérző szívem érző könnyét rovom most szavakba,
s ha látod a holdat este az ablakba,
tán eszedbe jutok.
