Az én lelkem már halott,
Mert mindenki elhagyott.
Mikor messiásnál jártam
Magamban kiabáltam.
A szavam mit se ér már,
Mint varjú mondja, hogy kár.
Én, mint buta jószág
Bennem tán semmi jóság.
Csak egyre kiabálok,
Hogy egyedül fázok.
Érezzek egyszer én is
Mit akarok, tán más is.
A hivatás csak játék
Talán egy buta szándék.
Egyedül mondják, nem megy,
Mert olyan, mint a nagy hegy.
Kapaszkodjatok belém
Értetek, világ enyém.
Nekem nem kell a világ
Csak a szép tarka virág.
Mosolyogjatok, mint Nap
Üdvözlöm vágyaitokat.
Nem akarok mást csak ezt
Ne legyen hát senki rest.
Kinek mosoly van arcán
Gondoljon mindig csak rám.
Nem akartam soha mást
Csak mindenki mosolyát.
