lobogó láng selyme
boríts el engem
fedezd el szégyenem
kötözd be mély sebem
oldozd fel magányom
boríts rám balzsamot
hozz fel a halálból
simogass életre
lobogó láng selyme
boríts el engem
simogass - pofozd
életté halálom -
a festő bejelentette
halálom: - nincs rám
szüksége; magányom
megerősítve,
útjaim kikövezve,
harcom sorsom
bepecsételve...
szívemben a festő
képével hordozom
életemen át: -
halálom.
Mivel ismerem a történetet, csak azt tudom mondani, hogy talán észhez tér a festőd.. Tapasztalatból mondom, -de te ezt tudod-más világ a piktor lélek. Még kacifántosabb, mint a költői..
Versed mesteri és ne kételkedj benne!
Papon - november 20 2009 21:55:44
Kedves bZsanna!
Nagyon kevés versedet olvastam (talán csak a Trubadurt?!)Nem ismerlek. Tehát nagyot tévedhetek. Pogány imából, tűzvarázsból imába hajló vallomás a versed. Csak tudnám, valós- e a festő vagy szimbólum!! Nem érzem ugyanis valóságosnak. De, ha az lenne is, nem érdemes miatta haldokolni. Élni kell miatta! Ő is azt szeretné.
