|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
„Nem elől kell járni, hanem az eseményeket követni.”
Melinda kicsit lemaradt a csoporttól, és a Magas hegy megmászása közben megállt egy pillanatra, neki dőlt egy fának, és hagyta, hogy átölelje a Pilis energiája. Magába szívta a levegőt, benn tartotta és csak később engedte ki. Már hangokat sem hallott, a társai jól ott hagyták. – Most nem tudok sajnos lépést tartani velük, érezhettem volna, hogy a fájós lábammal most nem kellett volna nekiindulni ennek a kemény túrának! Nem baj, most jó egy kicsit egyedül. – gondolta.
- Viszont én szerveztem! Hogy nézett volna ki, ha nem veszek részt rajta. Az azonban egyre biztosabb, hogy a holnapi túrát kihagyom. – suttogta a fejében egy hang.
Lassan kapaszkodott felfelé, s amikor felért egy magaslat tetejére, már látta száz méterre a többieket, és ismerőssé vált neki a terep is. Igaz, hogy néhány éve télen, hóban tette meg ugyanezt az utat, most azonban már úgy látta, hogy visszatalál az autóhoz, akkor is, ha nem várják meg. De megvárták! Mindenki ki volt fáradva, s ők is pihentek, ameddig oda nem ért.
Miközben haladt a csoport felé, eszébe jutott, hogy az elmúlt jó félév alatt ez már a negyedik közösség, amit létrehozott. – Vajon fontos az, hogy az emberek összejöjjenek, együtt gondolkodjanak, beszélgessenek, megismerjék egymást, kapcsolatok alakuljanak ki? – gondolta. Az első találkozó nagyon jól sikerült. Olyan barátait, ismerőseit hívta össze egy közös hétvégére, akiket csak ő ismert, de a többiek nem ismerték egymást. Az ország több pontjáról érkeztek, sőt még külföldről is. A hajnalig tartó beszélgetések után mindenki azt mondta, hogy olyan érzés, mintha már régóta ismernék egymást! A másnapi mátrai túrán, ahol a Hunok sírját keresték meg, már összeszokott csapat látványát keltették, és mindenki jól érezte magát. – Olyan jó volt együtt látni az ezoterikus érdeklődésű barátaimat akkor! Még most is milyen jó érzéssel tölt el. – csalt mosolyt az arcára ez a gondolat. A következő csapatot egy reiki tanfolyamra verbuválta, akik a beavatás után reiki-klubbá alakultak, és havi rendszerességgel találkoztak. A harmadik csoport tagjai pedig az egyedül élők, párkeresők rétegéből jöttek össze, s akik azóta már többször is találkoztak. Most pedig itt a Pilisben találkoztak tízen, ahol mind a három közösség képviseltette magát.
Közben utolérte a többieket, akik megdicsérték, hogy mégis végigcsinálta a túrát. Többen voltak hálásak neki, hiszen most jártak először a Pilisben, ha nem hívja meg őket, lehet, hogy ez kimaradt volna az életükből.
Kezdett alkonyodni, mire az autókhoz értek, utána indultak is a szálláshelyükre. Többen nem ismerték egymást, de pont az volt a jó, hogy ismét kapcsolatok alakultak ki! Szobák elfoglalása, főzés vette kezdetét, és az emberek mindenről beszélgettek. Melinda ismét háttérbe kényszerítette magát, mint már többször is. Nem az volt a célja, hogy ő legyen a középpontban, hanem a sok ember egyéni tudása másokhoz is eljusson, ne csak ő ismerje őket. Azonban azt is megtapasztalta, hogy milyen erős tud lenni az egók harca. Az este folyamán több kemény vita már-már veszekedéssé fajult, ami rossz fényt vetett az egész kezdeményezésre, és Melinda azt kezdte el érezni, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt, hogy a három csoportnak közösen szervezett programot!
Amikor ágyba került, nem volt egyetlen porcikája sem, ami ne fájt volna, mozdulni sem tudott. Reggel, mikor ébredezett a társaság, úgy döntött, hogy valóban kihagyja a túrát. A lába teljesen bedagadt, ezzel nem kockáztat most meg több km-es gyaloglást, és főleg nem hegymászást. Közölte is a többiekkel, hogy ahol majd az autókkal parkolnak, ott marad. Két férfi is jelezte, hogy vele marad, részben mert már jártak ezen az útvonalon, részben pedig mert nem akarták egyedül hagyni.
Két társával az autók környékén barangoltak, és egy kisebb erdő közepén, találtak pihenő helyet, ahová le is telepedtek, és sok mindenről kezdtek el beszélgetni. Majd mikor férfi társai komoly beszélgetésbe bonyolódtak, ami őt nem igazán érdekelte, tett egy kisebb sétát a turista útvonalon, közben pedig felhívta a mesterét.
Régen beszéltek már, volt miről szót váltani. Sok okosságot hallott most is Melinda, azonban nem volt nála a táskája, és nem tudott jegyzetelni, egy gondolat azonban megmaradt a fejében. A mestere azt mondta: „Nem elől kell járni, hanem az eseményeket követni!” A telefonbeszélgetés után elgondolkodott.
Melinda eddigi életében fontos szerepet játszott az, hogy közösségeket hozzon létre, és hogy egyáltalán a közért dolgozzon. Eddig úgy gondolta, hogy valamilyen szinten elöl járt, mert a többiek követték. Itt az ideje, hogy átértékeljen dolgokat. Az életfeladata adott: a közért kell tevékenykednie továbbra is, de lehet, hogy másként?
Mit is jelent az, hogy „nem elől kell járni, hanem az eseményeket követni”? Vajon eddig ezt tette? Úgy gondolja, igen. A lehetőségek, gondolatok eljutottak hozzá, ő csak élt velük, hiszen megvalósította őket. Valakinek el kell indítania az eseményeket is! Akkor most mi a feladata, mi a küldetése? Továbbra is fontos legyen a másokért, a közösségekért, a közért való tevékenysége, tehát tegye a dolgát, vagy ő csatlakozzon már meglévő csoportokhoz, feladatokhoz, eseményekhez?
Melinda azt gondolta, hogy az élete majd úgyis úgy fog alakulni, ahogyan alakulnia kell! Az biztos, hogy a mai világban még jobban oda kell figyelni embertársainkra, mert az emberi kapcsolatok, érzések, értékrendek nagyon rossz irányba változtak! Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, ám biztosan vannak olyan emberek még, akik úgy gondolkodnak, ahogyan ő, s tudnak hatni az emberekre majd.
Ha majd beindulnak a történések, fontos, hogy az emberek ezt megérezzék. Az ő küldetése az, hogy segítségével ezt majd minél többen felismerjék és magukévá tegyék.
Mély gondolataiból felriadva visszatért társaihoz, akikkel első körben meg is vitatta ezt a nézetét, majd visszasétáltak az autókhoz, ahol már gyülekeztek a többiek is. Még néhány fotó erejéig összeállt a csapat, s azt kérdezték Melindától: - mikor lesz a következő találkozó?
Ő azonban azt mondta nekik: - majd akkor, ha megszervezitek! Ez nem azt jelentette, hogy nem fog már közösségeknek semmit sem szervezni, hanem azt, hogy másoknak is teret enged ezen a téren. Ő pedig igyekszik továbbra is ráébreszteni az embereket arra, hogy mennyivel könnyebb és hatásosabb dolog közösségben, egységben, együtt tevékenykedni a többiekért, az emberiségért, a Földért, a Világért, csak majd valami más módon!
|
|
|
- november 19 2009 11:48:03
Kedves Pályázó!
Minden küldetésnek egyszer így is, úgy is vége kell, hogy legyen.
Van, aki haláláig megtarthatja pozicióját egy-egy helyen (azt hiszem, a Pápa is), de ha mindenki haláláig dolgozna valamilyen küldetésben, akkor valóban nagyon sok fiatalnak nem volna munkája. Előbb-utóbb a stafétabotot át kell adnunk az utánunk jövőknek. Mondanivalódból érződik a tenniakarás és az önzetlenség is, amikor azt írod, hogy "másoknak is teret engedni", és ez így van jól!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
