Szürke földből nőttem szádig-
behálóztam csillogásod
a zöld füvek közé a máig.
Betakartam húsos levél
bársonyba bújt szegleted,
felitattam puha felhő
a rád zúduló sok vizet.
Benned növök naggyá újra
a csontodig hatolva bújva-
átkúszom az ér-folyóid vér-falát,
beléd fűzöm minden ízem illatát:
a hajnalból szakított friss varázsigét.
