szoszircsi - november 23 2009 00:29:51
Már a cím is egy fokozás, a "majd"...lehet talán, a "ha" pedig megerősíti azt a szinte bizonyosnak tűnő sohát...ami az egész versből kicseng,,miszerint egy jottányi esélyt nem látsz arra, hogy hiányod hiányként éljen a másikban...acélos, kemény szavak, hidegség és reménytelenség...azt érzem, ez már nem is a szív, hanem az ész terepe...a józanság...
Határozott, feszes sorok, rövidség, tömörség, felkiáltójel ...mind mind szépen tükrözi a mondanivalód.
Remek vers!!
szí.
genezisz - november 23 2009 09:49:12
Hmmmmmmmm.
tetszik ahogy zipverset írsz
A tömör forma nagy kihívás--nekem is--
Klassz lett
Olyan hatásos a rigmusod, mint egy átkos jóslat. Mindazonáltal a felmenőit megkimélhetnéd a rideg énű páncélosnak. Nem azt akartad mondani, hétszer, hétszeresen is??! A ragrímek ellnére (vagy éppen miatt) az írás ráolvasás-szerű. Még tetszett is.
