|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Skulók
Skulók kellenek. Túl korán van, a vadászbolt még biztosan zárva. Nem is nyit ki kilencig. Mindig furcsán néz rám a fickó, fogadok, hogy én vagyok a legjobb vevője. Ha valakinek, akkor neki tudnia kéne, hogy a skuló fogyóeszköz.
Biztos, hogy otthon egy darab sem maradt? Igen, igen, biztos. Legalábbis azt hiszem. Az asztalon lévő dobi üres volt, pipa. A fiókokból tegnap söpörtem ki az utolsókat, pipa. Talán a padlón jobban szét kellett volna nézni. Néha beszorul egy-kettő a résekbe. A konyhában? A dugi helyen a mosómasina mögött? Nem, azt még pénteken feléltem. Nem kellett volna annyit inni.
A vénlányra gondolok az áruházban. A designer cuccaira gondolok, a bőrkesztyűjére gondolok, a festett fekete hajára gondolok, a virító rózsaszín rúzzsal vastagon kihúzott szájára gondolok. Arra, hogy gondot okozott neki beütni a hitelkártyája kódját, mert a kesztyű akadályozta, mégsem vette le.
Az alakra gondolok, aki a reptér vécéjébe felírta az ajtóra, hogy „Ingyen szopás – 065 445 7114”. Milyen könnyű megjegyezni. Feltűnt már, hogy mindig mindenki, akinek megadod a számod, úgy gondolja, hogy tök jó a számod? Hogy tök könnyű megjegyezni? És amikor neked adja meg valaki, akkor te is arra gondolsz, hogy mennyire jó, meg mennyire könnyű megjegyezni? Mennyire lenne bonyolult megtalálni az arcot, aki a falra írta a számát?
Azokra a kölykökre gondolok, akik a mozgássérült vécé előtt várják a nyomingereket, hogy kirabolják őket. Az utcán cigit tarháló és söröző alsótagozatosokra gondolok. A húgyszagú lépcsőházban üldögélő egyenruhás kislányokra gondolok, akik a szüleiket várják. A szüleikre gondolok, hallom a harákoló hangjukat. A főnökömre gondolok, aki végigkövetett a városon, hogy lássa, elvégzem-e a munkám, aztán részvétteli pofával kirúgott. A lenti szomszédra gondolok, aki tyúkokat nevel a lakásban. A nőre, aki meg volt győződve róla, hogy egy angyal, és azért küldték a Földre, hogy örömet és boldogságot hozzon a férfiak életébe.
Jól sejtettem, a vadászbolt még zárva.
Egy aszott figura lép mellém. Rusnya heg húzódik a bal arcán, túlságosan frissnek látszik. Komor pofával egyenesen a szemembe néz.
- Helló – mondom.
- Helló.
- Csak akkor fáj, ha nevetsz? – mutatok a hegre.
- Nem. Folyamatosan fáj – mondja, aztán kussol.
Bólogatok.
- Segíthetek valamiben?
- Lucifer vagyok.
Egy másodpercig hallgatok, csak aztán szólalok meg.
- Jóképűbbnek képzeltelek.
- Mit akarsz a lelkedért?
- Parancsolsz?
- Mit akarsz a lelkedért?
- Nem veszed elég komolyan azt a sebet, cimbora. El kéne menned az ambulanciára, mielőtt elmérgesedik – mondom, és elfordulok.
A tarkómon érzett égető érzéstől majd’ bepisálok. Az agyam úgy rázkódik a fejemben, mint egy vödörbe szorult gumilabda. A szemeim perzselnek, a fogaim vásnak, a nyelvem elszárad, és az orrom tele van a figura szagával. Nem, nem is a figura szagával, hanem a hegből áradó bűzzel. Émelyítő, gyomorforgató.
Újra felé fordulok.
- Mit akarsz a lelkedért? – kérdezi.
- Skulókat – válaszolom.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
