|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Lelkemben viszem a lángot,
Hamuszürke hajnalok havas napjain.
A jég-deres befagyott tájon,
Dermedésem rács-záros útjain.
Télbe zárt harangok sóhaja
Siklik át cikázva házakon,
Zúgja vele, mint szél társa,
Hogy új világ vár a holnapon.
Kis láng, még oly sokszor ingadoz,
Foszfor-magányom nedves egy kicsit,
Száríts fel könnyet, harmatot
Nap-szerelmem, jusson el oda is!
Égessen, romboljon k?bezárt szíveket,
Csalás és hatalom magabiztos énjén,
Küldje halálba a rothadó lelkeket,
Lángoljon a kín kiszáradt erdején!
Apró semmiség, ha fejek hullanak,
Rózsaszín mosolyok a mocsár körül,
Nem figyelsz, már vadul gyilkolnak,
Ha a láng egy kissé csendesül.
A szél még sokszor visszatér oda,
Hol remegve serceg a parázs,
Er?t és hitet táplál, ha mostoha
Gyermekként zizeg a láng. |
|
|
- szeptember 11 2007 05:53:49
Nagyon szép, hangulatos verset írtál, különleges kifejezésekkel. |
- szeptember 20 2007 14:49:38
Minden versed egy jajt kiált
valami elérhetetlennek t?n? vágyat,
Csodálatos képekben,
Hiába szomorú, mégis tele van er?vel.
mintha szugerálna.
Nagyon jó! Gratulálok.
Marika |
- november 23 2007 08:36:22
Kedves Zsiga!
Prometheus-küldetés---lelked lángját soha ne hagyd elcsendesülni. Életed, verseid lángoljanak, égjenek eleven tüzzel!
Adjanak fényt meleget lángot!
Gratulálok a vershez, szeretettel: Andrea |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
