|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Kitaszított
Hamvadó színekben fürdik már az alkony,
Merengve állok, szellő suttog, habot ver a parthoz.
Bíbor tóba merül a Nap, Alpok-ormán tüzes kalap.
Fuldokló fény, lila bárány felhőkbe harap.
Felleg kandi résen, csillagokra nyilaz.
Nincs hajlékom, zölderdő ölébe fogad.
Fészkére szállt éjszakázni vadgalambja,
Haza hívta párja, turbékoló hangja.
Nem vár rám bársony puha meleg fészek,
Zöld mohával, lombsátorral megelégszem.
Osonva lép az est, sötétség korma hull a tájra,
Szunnyadozó árnyaserdő, fogad engem éjszakára.
Selymes füvek szívem alatt, kis batyum a fejem alatt,
Bánat, mint hurok fojtogat, csorbult szívem meghasad.
Rezdült lehunyt szempilláim alatt a távolból,
Vigasztalón felzokog, mint szellő simogat az estharang.
Fénnyel takarnak parányi talányos csillagok,
Kitaszított, de mégis ember vagyok!
Szólítottak, üzenet jött, búcsúzom hát elmegyek.
Pengeélen vonszolt testem sorsa beteljesül,
Ütött az óra, meghalok erdő ölén emberül.
S mégis-mégis ó földi élet, mindenért köszönet.
Hallom! Fakopács már kopácsol, koporsót ácsol,
Szivárvány szemfedőt hímez rám a Nap,
Szellő társam gondosan eltemet, betakar.
Vándor lelkem, galamb szárnyon égfele száll,
Könnyet ejtenek értem erdei madarak, füvek,fák.
Sírom fölött árva rigó, egy régi dalt fuvoláz.
Ellenem vétkezők bűneit megbocsátom,
Nincs tartozásom, becsület volt gazdagságom,
Erdő hajlatán, könnyebb lesz a síri álom,
Kitaszítottként, de emberül éltem a világon!
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
