Napkorong

HINNI ÉS TENNI

Mikor az ember születik
Akkor még sokan szeretik.
Bölcs anyánk a szavát adja,
Szava az ő szíve maga.

Csillagom vagy mondja nékem
Élni oly jó én úgy érzem.
Fejlődik az anyanyelvem
Vele együtt az én lelkem.

Anyanyelv a legszebb emlék
Ennél szebbet nem is lelnék,
Mert anyámat az ég adta,
Talán Isten akarata.

Fut az idő, mint a vonat
Maga után mindent vonhat.
Óvodából iskolába
Visz az idő egyre-másra.

Lassan felnő a kis gyerek
Hát ez éppen csak én leszek.
Nehéz volt azt eldönteni
Mi akarok én majd lenni.

Mérnök legyek vagy csak tanár,
Bent a szívben valami vár.
Csak nélkül kell választani,
Az életre választ adni.

Lehetek én ez is, az is
Dönteni kell azért mégis.
Fut az idő egyre jobban
Sétálhatok a vonatban.

A vonat az idő maga,
Az élet meg annak szava.
Mérnök lettem, de tanár is,
Mondhatnák azt, hogy szamár is.

A tanár bére kevesebb,
Az élete is nehezebb.
Szép a pálya és az álma,
Nem mondhatnám ezt a mába.

Hivatás vagy küldetés egy,
Bennem mind kettő egyre megy.
Tanár úr, vagy épp mérnök úr
Bennem nem él soha az úr.

Hogy írjam le, azt nem tudom
Valahogy mégis leírom.
Hinni és tenni kell mindig
Talán életem végéig.

Hinni kell a szépben, jóban
Hinni kell az alkotóban.
Hinni kell az emberekben
Járni tán a fellegekben.

Ki nem repül néha kicsit
Elveszíti tán a hitit,
Mert a hit az olyan madár,
Mint a folyóban a vad ár.

Nem tudom, hogy mi diktálja
Talán csak a szívem álma
Írjam le azt, amit érzek,
Mert így egész csak az élet.

Küldetésem belülről jön,
Ha leírom az már öröm,
Ha nem írom, le az meg fájhat,
Lelkem így a mennybe szállhat.