|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Magam emésztő
Az őszi szél lassan vonul
Végig a városon
Míg az éj az utcákra borul
Elrejtve lábnyomom.
S a lábamhoz érinti a Duna
Halk hullámainak langy vizét
Míg engem egyre csak emészt
pár gondolat, s a tudat
Hogy talán semmit sem ér
Ez az átkozottul nyomorult lét.
A lelkemből kitörni készül
Valami eszméletlenül
Kínzó, s nyomasztó gyötrelem.
Nem tudom minek is nevezzem.
Mert én érzem magamban
hogy a már megírt sorsomnak
Egyes állomásai:
„az emberiség lépései”
Csak nem tudom mit kell tennem.
Szavamat felemelhetem,
De kimondva mit sem érnek
S leírva csak remélem,
Hogy egy-egy lelket
A világban megremegtet
néhány sorom, versszakom
novellám esetleg dalom.
De mégis miről szól
Az a rengeteg leírt szó?
Szerelemről? Barátságról?
Egy ki nem mondott vallomásról?
Ez nem tanítani való
Csupán leírni jó
De se a világot, se engem
Nem visz arrébb egy lépést sem.
És néha tényleg úgy hiszem,
Hogy látom a világ milyen
A politika, a gazdaság
Az etnikumok s az egész világ
Igazi problémáit.
Hangom mégis elcsuklik.
Egyszerűen túl kicsi vagyok
Csak próbálkozhatok…,
De nekem ez is elég,
Míg tudom, hogy van cél
Míg tudom, hogy van egy küldetésem
Mit a világ fel nem érhet.
Az irodalmat kell ápolnom,
Megőriznem, s továbbadnom
Utódainknak, más alkotókkal
És más rétorokkal
Együtt. Kéz a kézben.
Majd belenézek a messzeségbe
A Duna parton zsebre tett
kézzel állva.
S előttem fel-fel tűnedez
A csillagokba szállva
Nagy írók, költők arca
Kiknek a harca
Mától az enyém.
S újra elfog a remény,
Ha ők velem vannak.
Erőt adnak.
Én nem akarok érzelmeket tanítani
Csak mindenkinek megmutatni,
Hogy érezni lehet, s érezni kell
Hogy meglássák a jót, a szépet
Egyetlen falevél esésében,
S a másik ember szemében.
Erre törekszem, míg meg nem halok
Míg értem nem nyúlnak hosszú karok
S én, mint egy örök árnyék
Melytől megvonják a fényt
A semmibe olvadok.
S bár testben elsorvadok,
De lélekben csillagként ragyogok
Az esti fekete égbolton.
Ez az egyetlen mi nem enged
Saját életemnek véget vetnem.
S egyre csak arra késztet
Hogy aktívan éljem az életem.
Mert mindaddig vagyok csak magam,
Míg hiszek benne: Küldetésem van! |
|
|
- december 12 2009 06:11:19
Kedves beatke!
Versed méltán aratott sikert!
Stílusa közel áll a szívemhez. Egy ilyen nagy vallomást nem lehet tizenkét sorban árnyaltan megfogalmazni.
Az utolsó három versszak fantasztikusan jó szerintem, önmagában is megállja a helyét.
De a vers eleje nagyszerű bevezetés a bensőd rejtekeibe, hogy aztán itt a végén maradandó élményt tudjon nyújtani.
Gratulálok: sziszifusz |
- december 12 2009 10:54:03
Ez az egyetlen mi nem enged
Saját életemnek véget vetnem.
[b]Furcsa válasz a jelen nihilista életérzésére, ami szemlátomást nem került el..![/b]
Gratulálok, mert valóban RÉSZLETEZED az irodalom hívatását...
Ennyiben is csatlakozom Sziszifusz véleményéhez..
Mellesleg, most csak kivételt tettem a téma és a mondani való értékeléséval, [b]HISZEN TAMATIKUS PÁLYAZATI KIÍRÁSRÓL[/b] VAN SZÓ.. |
- december 12 2009 11:56:51
Kedves beatke!
Gratulálok a versedhez és a helyezéshez. rapista által idézett sorok engem is szíven ütöttek. Ezt valahogy nem vártam.
Versed jó összegzés arról, miért is ír az, aki tollat ragad kezébe.
A küldetés megtiszteltetés, örömöt ad. Nem vagy magad.
Szeretettel: Ági |
- december 12 2009 22:58:21
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek, nagyon aranyosak vagytok. És igazából meg is lepődtem a helyezésemen. Viszont nagyon örülök, hogy tetszik és, hogy nem én érzem egyedül így. Tényleg nagyon jól esik
F.Móni |
- december 14 2009 07:45:54
Kedves Beatke!
Nagyon örülök, hogy vers kategóriában is sikerült helyezést elérned, méghozzá az I. helyezést!
Gratulálok!
Torma Zsuzsanna
|
- december 16 2009 10:50:03
A mondanivaló nagyon jó. Szerintem ez inkább prózába illik. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 01. szombat,
Boglárka napja van.
Holnap Lehel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
