“Gyere haza!”
Búcsúztál, mielőtt elmentem volna…
E két szó ott égett a lelkemen,
Mint friss vízcseppek egy vén ereszen,
S míg rohantak elém folyók, hegyek,
Biztosan tudtam, hogy
Hazamegyek.
“Gyere haza!”
Búgja a Hangod, hogyha elmegyek,
Az égbolt addig nem szakad le rám,
Míg hazavársz, hisz Te vagy a hazám,
Ledőlhetnek hegyek:
Hazamegyek.
“Gyere haza!”
Szavad a tornyom és páncélruhám;
És gyilkos kedvű, haldokló vidék,
Vagy hangoskodó részeg söpredék
Az utamba jöhet:
Hazamegyek.
“Gyere haza!”
Életmentő szavad az ellenméreg;
A világ koporsódíszt válogat,
Halálos táncok haszna a divat,
S nálunk még tart az élet tavasza;
Csak Te is mindig
Gyere haza!
