Még sötét van, alig dereng,
a lehelet fehér gomoly,
bús, borongós keddi reggel,
minden vészjóslóan komoly.
Még hideg van, fázok egyre,
szívemet is megfagyassza,
sehol senki, állat, ember,
ők is várnak a tavaszra.
Még sötét van, nap se kel fel,
minden furcsa, túlvilági,
narancsszín a napfelkelte,
ahogy minden kiviláglik
Még hideg van, a köd oszlik,
fénysugarak törnek elő,
a bűbáj is szertefoszlik,
elillan már minden felhő.
Már reggel van, az ég tiszta,
lelkem éled, mert te ott állsz,
a sarkon túl, szíved nyitva,
s mint a remény, mosolyogsz rám… |
|
