|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Sírnak az emlékek,
potyognak könnyei,
a múlt felfője, rám szakad.
Vihar lesz, félek,
lehúznak keserves örvényei
mi jó volt, az mind sárba ragad.
Fel kellene állni,
de az idő kifut lábam alól,
vérfarkas minden kép.
Talán jobb lenne várni,
egy másik vonatra, valahol,
s beindul a jövő, mint lüktető gép.
Kereke zakatol, kúszik a síneken,
az ég-kékjébe robog,
túl a meg nem élt álmokon.
Emlékeim elöl sietek,
lábam előtt zokog,
a meg nem értett szeretet.
Kitárom karjaim,
ölelni az ártatlan tegnapot,
mi egy gyertya lángján lobban el.
Magam köré szórni imáim,
talán meghallgatja az ég,
s a holnap szívem hangján énekel.
Nem sírni akarok,
sem siratni önmagam.
Rozoga álmokba rejtőzni,
mert jeges könnyeimbe fázom.
örök tél fedi lelkem otthonát,
szeretne már más testbe költözni.
Egyszer meg lesz az is,
a porhüvely elfoszlik az időben,
kifeszítve egy halom felett, ócska kereszten.
Nem jajdul meg egy szív sem,
könny nem csorog ráncos arcokon,
akkor a múltat végleg elvesztem.
Nem leszek csillag,
csak tűz a pokolban.
Füstbe lobban lelkem,
felhőbe rajzolom magam,
kitépve az emlékekből,
eltűnök a semmibe. |
|
|
- december 16 2009 17:32:21
Kedves Scarlett!
Most sajnos így érzek, de remélem hamar elmúlik, túl leszek rajta.
Örülök ha tetszett és elviszed, megtiszteltetés számomra, köszönöm.
Üdv: József |
- december 17 2009 18:20:04
Szomorú vers. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 15. hétfő,
Jolán, Vid napja van.
Holnap Jusztin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
