|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
tudjátok, milyen az: zsivaj és dal közt
űri sötétre, pokolra látni,
mocsármély magányban megfeszülve
egyre csak egyre vágyni, s akárki
beléd tarolhat, s te élve érzed,
miként fogy lassan a meggajdult élet?
a gyertyák sercegve csonkra égnek,
s loboghatnak az asztali csendben,
üres az este, remény oson csak
huncut, erős, jövőnket nyitó ez,
de hiányodat ma nem oltja semmi,
semmi a szó, mihez nem simul lelked,
sötét a tér, és nincs hova lépnem,
csak messze lobbanó lámpafényen,
fényvágta útján hív a szerelmed,
csillag-szövétnek éji világban,
remény-telem vagy, én havaddá váltam. |
|
|
- december 16 2009 08:38:49
Csoda szép sorok Kicsim!Nekem még mindig szomorú egy kicsit,de a lényeg benne van.A szerelem és a vágyódás!Ölellek!!Edna |
- december 16 2009 14:23:16
Gratulálok a versedhez, Kisördög! hubart |
- december 16 2009 14:28:35
gyönyörű...különösen ez a két sor tetszett:
"de hiányodat ma nem oltja semmi,
semmi a szó, mihez nem simul lelked," |
- december 18 2009 16:25:40
Szép. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 12. kedd,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
