|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Mint ahogy magból lett magonc, majd csemete,
úgy nőttél fel bennem szerelemmé,
S most mégis, mint elöregedett körtefa
a meg nem írt tavasz nyitányát síratom,
s néma dallamát dúdolom a szélbe...
Ó, hogy vágyom bőrömön csókod nyár ízét,
a vér rezdülését elsimító tenyered,
szenvedély mély színében játszó két szemedet,
mely égig nyújtózó varázslatot ígért.
A vágyak megtámaszkodnak lelkemben,
bután szemlélve az otthagyott emléket,
S én mint elöregedett körtefa
a meg nem írt tavasz nyitányát síratom,
s néma dallamát dúdolom a szélbe... |
|
|
- december 18 2009 19:27:22
Nagyon szép a hasonlat, melyből kibontod gyönyörű versedet.
Maryam  |
- december 18 2009 21:15:29
Kedves mse!
Gyönyörű vers!Gratulálok!Szeretettel:Vali. |
- december 19 2009 08:56:24
pattognak rőzseként - szelid tüzeket táplálva - kiszáradhatatlan síró ágai (rakj nyes fát a túzre, meghallod sikolyát!) |
- december 19 2009 13:45:06
Nagyon szép gondolat. Komolyan tetszett: jomolnar |
- december 19 2009 14:04:31
A vágyak megtámaszkodnak lelkemben, nagyon szép kifejezés.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel Joli |
- december 21 2009 14:35:10
Mély érzésű, nagyszerű ember vagy és ebből soha ne adj lejjebb! Gratulálok. |
- december 21 2009 15:09:02
Csodálatos vers.
Szeretettel gratulálok
Emese |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
