|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
A felh?ket nézve csak rád gondolok,
És vörösen izzik még a napkorong,
Mígnem az alkonyat elmossa tüzét,
Nem látszik már csak a sötét messzeség.
Egyre forgolódom ágyamon heverve,
De az éjszakának nics altatni kedve,
Ébren tartja szemem a csillagos égbolt,
Melynek útveszt?je ezer világot hord.
Hosszú órák telnek míg láthatlak téged,
T?n?d? nappalok és álmatlan éjek.
Egyre csak azt várom mikor jössz felém,
Mikor látom arcod amely csupa fény?
Mikor foghatom meg piciny kis kezed?
Mikor mondhatom, hogy olyan jó veled?
S ha az órák gyorsabban múlnak,
Boldog percek lábamhoz borulnak.
Válasszunk csillagot fenn a sötét égen!
Utazzunk együtt mindig kéz a kézben!
Egy legyen szerelmünk, amely mindig bízik,
Mint egy rózsaszál mely örökké nyílik.
S?r?n kavarog érzelemnek árja,
Csapongó gondolat elmémbe zárva,
Érzés mely legy?ri most a józan észt,
Mégis jólesik egy simogató kéz. |
|
|
- szeptember 16 2007 06:04:12
Nagyon szép verset írtál, gyönyör? képekkel és kifejezésekkel, rendezett rímekkel.Gratulálok! |
- szeptember 17 2007 13:37:48
Tele sz?tted a versedet mély érzelmekkel, nyugalommal, természeti képekkel. A hasonlatod gyönyör?, a szerelem és rózsaszál azonosítása nagyon tetszik. Minden modalitás megtalálható a versedben. Gördülékenyek, simogatóak a soraid.
Maryam |
- szeptember 18 2007 17:46:15
Köszönöm, hogy olvastátok, megtiszteltek a véleményetekkel.
Üdv samu |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
