|
 Vendég: 50
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mikor csend van, csak a szél fúj,
s nincs senki, ki szavakat súg.
Mégis hallod, hogy téged gúnyol,
Az csak a falevél, mi lehullott.
Mikor egyedül vagy magányodban,
Köd borítja a környékbeli fákat.
Mégis látod azt, ki egykor szeretett,
Rád mutat, s kacajjal mondja nevedet.
Mikor kint álsz a semmi közepén,
Zuhog az es?, s mennydörög az ég.
Mégis érzed a szerelem illatát,
Pedig szíved fagyott, s kemény már.
Mikor járod a temet?ket, keresed nyugalmad,
Bár sejted, élve, soha nem találod meg azokat.
Mégis érzed közelségét, nyúlsz érte kétségbeesve,
Árát teljesíteni nem tudod, zokogsz elkeseredve.
Mikor hallod, s látod mi nem létezik,
A nyugalom, mit keresel, hiába, nem éred el.
Akkor állsz a téboly határán,
Mit ha átlépsz, semmi sem érdekel. |
|
|
- szeptember 16 2007 06:01:28
Valóban lehetnek ilyen kegyetlen pillanatai az embernek, mikor a téboly határán érzi magát.Hangulatos és szomorú volt a versed |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
