|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Hosszú haja meg-meg lebben a szélben,
kezén és lábán láncok lógnak a mélybe.
Így áll ő egy sziklához megkötözve,
szeméből könnycseppek hullnak most le!
...
Tépet ruhája már rongyos,
hogy lobog a büszke szélben!
S riadt kiáltás hallik,
a kényszer szülte ijedség neszében.
Óh vakmerő,gyönyörű álmok,
kik éltetitek a reményt a testben!
Újra életet csaltok és hívtok,
e megfáradt porhüvelybe!
Mert kín és fájdalom gyötör,
a szenvedés kegyetlen poklában.
- Nehéz ellene tenni,...
ebben a rideg valóságban!
De az az erő mely valamikor lángolt,
s csak szunnyadó parázzsá vált!
Újra megkísérti a lelket,...
...bünteti: Hunniát!
...
Így lesz a tűznek majd varázsa,
kényszerű sorsában még!
Gyógyír és a léleknek szánva,
amely csak felszabadít!
2xistvn |
|
|
- január 04 2010 11:35:38
nagyon jó a versed, és a párhuzam is tetszik!  Jampa |
- január 04 2010 15:41:54
Szép is - tartalmas is ... CSAK ÍGY TOVÁBB..!
(NEM VAGY EGYEDÜL!) |
- január 07 2010 16:46:29
Nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 28. szerda,
Simon napja van.
Holnap Nárcisz napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
