Nem mondom ki a szót, mert nincs súlya.
De füledbe súgom újra és újra:
Fontos vagy nekem!
Tudom, nem a szó számít igazán,
csak a gondolat és még talán az a pillanat,
mikor ölelsz,
mikor remegve csókot lehelsz ajkamra...
mikor t?zzel túrsz bele hajamba,
s mohón kéred:
Legyek én véredben a méreg.
A méreg...
Mely örökre megfert?z.
Mit kívánsz mindig, s mint a t?z
úgy éget.
De újra és újra kéred.
