|
 Vendég: 30
Tag: KiberFeri
Regisztráltak: 2,213
|
|
Keress!
Álltam egy réten, a világ közepén,
És kérdeztem a szelet, hogy ki vagyok én?
Az édes tavasz körülvett, mint a bársony,
És mézes illat lengett a virágágyon.
A fuvallat körbejárt, lelkemig szállt a szél.
Csak egy csonk vagy, melyb?l hiányzik a fél
- válaszolta súgva, összetörve mindent,
A bánatot és megadva a reményt.
Mondta nekem: Keress! Keress és megleled
Azt a felet, kinek lelke egy dallamra remeg.
Így feltámadt a hit a ver?fényben.
Éreztem újra élek úgy, mint régen.
A suttogó kis dallam a lelkemben életre kélt,
Kiáltássá vált és szemem el?tt er?södött a kép.
Egy forma, egy árnyék tartott énfelém,
De még sötét volt, mint a fekete szén.
Majd ez a szellemalakzat kinyújtá kezét,
Az én kezem is mozdul, nem is tudom miért,
És mikor találkozik a két agyag,
Egyszerre a szellem hús-vér marad.
Egy férfi áll el?ttem, egy délceg legény,
Mosolya, mint a fény, úgy villan felém.
Szeme, mint egy kút, melyben meglelem,
Akit kerestem a szerethet?-elveszett felem.
Két karja átölel, szorít, nem ereszt,
Eggyé vált a két fél, együtt reszket
Az örömt?l, mely mindkett?t hevíti,
Arcukra a boldogság a mosolyt teríti.
Egyek vagyunk újra, az én, te, minden elveszik.
Mind mi vagyunk, a bánat elt?nik
Lelkünkb?l, mert megtaláltuk azt, mit mindenki keres,
Egy másik félt, ki azt súgja: örökké szeress! |
|
|
- szeptember 16 2007 17:19:54
Szép ez a vers, ahogy párját keresi és találja az ember.Mert valóban a felekb?l leszünk egésszé. |
- szeptember 16 2007 18:00:08
Köszi! Bizony ám. |
- szeptember 18 2007 18:43:26
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 30. szerda,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
