|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Hiába kutatlak vakságom terített asztalán
Csak halk emlék-foszlányokban dajkállak magamban
Mi egykor látható volt, ma láthatatlan
Agyamban motozó kósza pillanat csupán.
Kócos régvolt szavaidat fésülném hajamba
De az idő gátat vetett, a nincs közénk zuhant
Mint szavakon érlelt lélek-kövek hullnak
Opálos emlék-terheid, a jelen hasztalan.
Pilleként fújom szerte-szét felsejlő énedet
A gyökértelen múlt feslő lábnyomán
A léted már csak tompa fénysugár
Egy sosemvolt világ… tovatűnt képzelet.
|
|
|
- január 12 2010 23:10:24
Csodálatosak a képeid! Szeretettel hub |
- január 13 2010 00:02:34
érdekes formavilágba foglaltad! |
- január 13 2010 14:58:29
Választékosan fejezed ki magad. Milyen szomorú.. |
- január 13 2010 20:08:41
Kedves Maryam!
Csodálatos lágyság vonul végig erzelemtől duzzadó soraidon.
Nagyon szép!
üdv:gufi |
- január 13 2010 21:32:08
Köszönöm szépen |
- január 14 2010 00:52:35
Különlegesen szép vers, tömény eszenciája az elmúló érzelmeknek, a fakuló múltnak...már csak szomorú belenyugvással, de fényesen tiszta elmével rakhatók össze a képek...a bámulatosan gyönyörű szóképek...
Fantasztikusan szép élményt adtál!!!
Szeretettel
szí. |
- január 14 2010 06:35:23
Gyönyörű képekben írsz.Nagy örömmel olvastam szép versedet.
Szeretettel,Korin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 02. kedd,
Anita, Kármen napja van.
Holnap Klotild napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
