|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Ha majd vége lesz a létnek,
s többet nem sóhajtozok az égnek,
testem tűz eméssze el,
hamvaim egy edénybe oda vigyétek el,
hol úgy szerettem állni,
Három-kő tetején álmaimra várni,
szórjatok a légbe, hogy végre szálljak,
mint a madarak, felhőkön úgy járjak,
egy részt pedig belőlem az erdőbe vigyetek,
öreg bükkfák között, szélnek eresszetek.
Sokat ne sírjatok ez az élet rendje,
senkinek sem örök a régi kelengye.
De kérlek, hogy vigyetek majd, haza az erdőbe,
a Bükknek tetejére, s ne egy temetőbe.
Ott leszek ha jártok, a zörgő avarban,
minden zöld levélen, a lehulló makkban,
rátok köszönök mindenik fáról,
méhike képében a nektáros virágról.
Elmegyek de leszek, míg újra visszajövök,
így múlnak életek, s szaporodnak körök. |
|
|
- január 13 2010 13:41:25
Kedves Hidalgo!
Nagyon szép és megható végrendeletet írtál. Én is hasonlóan tudnám elképzelni földön túli életemet, ahol "otthon érzem magam", akár csak te a Bükknek tetején az erdőben.
Gyönyörűen hangzanak soraid, nekem igen-igen teszik!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 13 2010 14:31:08
jó volt olvasni a versed, Szép |
- január 13 2010 17:58:03
Kedves Hidalgó!
Teljesülön akaratod és vele az élet körforgása.
A természet szeretete sugárzik versedből.
üdv.gufi |
- január 13 2010 21:06:59
Szép a versed, lágy kérlelés...sugárzik...
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
