|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Alunni tér a lombja-vesztett erdő
ahogy beborítja ólomszínű felhő.
Altatót dúdol a bús őszi szél,
aranyló szőnyeggé fonódik a lehullt levél.
Vajh' álmodják-e a kopár fák
a télűző tavasz örök csodáját?
Hisz álom az élet,álom a vég
múltból jövőbe forduló kerék.
Igéző tavaszt izzó nyár követ
s a rejtelmes ősz után újra tél jövend.
Hónapra hónap,évre év
egymásra rakódó szédült létezés.
A mi elmúlt,visszatérhet-e még
ahogy újult erővel a tavasz szinre lép
s álmaink kibomló szines virága
érlelődik-e őszök arany varázsával?
Mert hiába borul fölénk ólomszin felhő
ha szivünk mélyén ott ég a remény,
lángját ki nem olthatja a dermesztő,
a földet hóba,jégbe öltöztető tél.
Mert ahogy évszakok évszakot követnek,
újjászülető lelkünk is új létezést nyerhet
ha a végtelen idő sodrába alámerülve
elvesztett hitét megkereste. |
|
|
- január 16 2010 19:42:15
Nagyon-nagyon szép a versed! Ha az életbe vetett (s Istenbe vetett) hitünket megtaláljuk, akkor újjászületünk. E gondolat nélkül szinte hiábavaló a létezés... Versed gyönyörű hitvallás
Szeretettel, bZs |
- január 16 2010 19:58:11
Kedves Lazarhzs!
Mint ahogyan megújul tavasszal a ternmészet,
mért ne újulna meg ugyan úgy az emberi élet.
Minden lehetséges, ha mélyen hiszünk benne,
Látom erről szól szép versednek utolsó része.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 26. szerda,
Izsó napja van.
Holnap Gáspár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
