|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Párnám fájdalommal töltve.
Szívem, lelkem meggyötörve.
Fekszem a sötétben.
Úgy érzem fölébem
Kerekedik az az érzés,
Hogy miért gondolom azt:
„Olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héja.”
Ez nem egy intő példa.
Mély tiszta érzelem,
Ez után kap két kezem.
De csak levegőt érint.
Csak káprázat, és mint
Szellemkép lebeg,
Mi a múltban lehet,
S vágyakozó elmém
Vetíti elém.
Baráti érzés csupán,
De oly erős, mit azután
Is, hogy a messzi távolban elváltunk,
Bennem él,
El nem múlik soha,
Akár milyen sötét is ez a szoba.
2010.január.22
|
|
|
- január 22 2010 14:58:30
Kedves Kriszti!
Ismerem ezt az érzést én is. Nekem is volt (van) olyan találkozásom, mely mély nyomot hagyott bennem, s nem akar elmúlni. Jól megfogtad s megelevenítetted ezt az érzést |
- január 22 2010 20:10:01
Visszajöttem, mert nagyon szerettem ezt a verset Üdv! |
- január 22 2010 20:38:17
Köszönöm szépen |
- január 25 2010 20:56:18
Szép, őszinte sorok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 08. kedd,
Mária, Adrienn napja van.
Holnap Ádám napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
