|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Az Időt belőled jól ismerem, az összes mozgásodat,
Parfümeidet, melyeket szerettél,
Árnyadat, hallgatásodat, melleidnek rezzenéseit...
Melyeket bizonyos színnel burkoltad.
Ismerem jól járásodat, melankóliádat, szemöldökeidet,
Blúzodat, gyűrűdet, másodperceidet...
Türelmetlen vagyok, térdepelve hozzád imádkozok:
Hogy megszüljél.
Tudom, oly messzinek tűnik minden,
Talán a közel nem is létezik.
A délután, a horizont, a tengerentúl...
Minden oly távoli, mint egy névtelen személy,
Ki még nem szólt.
Azért térdeimmel rúglak s imádkozok:
Hogy megszüljél.
Én mindent tudok,
Azt is, amit Te nem tudtál magadról,
Szívverést fogsz hallani,
S a szónak végén fog visszhangozni...
Fák között árnyékomat a véred mozgatja,
Akkor letérdelek előtted s imádkozok:
Hogy megszüld a vétkest e világra.
|
|
|
- február 04 2010 19:35:35
Nagyon szép..Azt is érzem benne, mintha egy abortusz előtt álló magzat segélykiáltása is felsírna, hogy szüljék meg..., de lehet, hogy ezt csak belemagyarázom |
- február 04 2010 20:11:38
Józsefattillai látomás iytopi megfogalmazásban. Versedhez gratulálok! Szeretettel, Feri |
- február 04 2010 20:14:35
Kedves Elemér!
Érdekes dimenzióból értékeled az életet!
Az emberiség vétkes. Az ember maga csodálatos lény.
De együtt?
Szeretrettel. Attila |
- február 05 2010 09:32:10
Kedves Elemér!
Bővebben is kifejthetném véleményemet, de ezt most inkább nem teszem. Nagyon szépek, és elgondolkodtatóak soraid, mint mindig!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
