Kaviccsá keményedik a vallomás a számban,
s talán jobb lenne némán s bölcsen hallgatni,
de e kőkemény kavicsos tépelődő hiányban,
mégis, mint megtagadott kell nekem vallani.
Beszélni oly nehéz.E kőkemény vallomásról
nektek darál ínyem és fogam. A szavak
langyossá rágott kavicsok foszló fájdalmáról
sziszeg a kígyó s gurguláz postagalamb.
Vallom nektek kedves drága barátaim:
még őrzitek bennem szép árva álmaim.
Bár arcomra betonozza könnyét csend,
mégis hiszek nektek,ha arcul ütnétek is.
Testvér-sebeimből virágot adok nektek is,
míg letisztul mindannyiunkban a rend.
szucsistvan - február 08 2010 14:19:31
szeretem a gondolataid
reitinger jolan - február 08 2010 16:13:23
Néha nehéz megszólalni, csak nyelni, mint kacsa a kavicsot
Ilyen ez a világ!
Klassz a versed.
Szeretettel Joli
bZsanna - február 08 2010 16:20:17
gyönyörű szonett!
Gratulálok!
hubart - február 08 2010 19:12:42
Démosztenész kavicsot tett a nyelve alá, hogy kigyógyuljon a dadogásból. Híres szónok lett belőle. Remek szonetted mind formailag, mind tartalmilag megfogott. Gratulálok!
