|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Egy falevél siratja a napnyugtát:
Egymáshoz kapcsolt tűzarany pókhálóba téve.
S a Holdnak öltözéke... a felhők,
Melyek a csillagot szegzik az Égre.
Bús hattyú egy tavon, ott felejtve:
Hold sugarával ölelkezik.
S az utcák fényei mikor kigyúlnak
A békés szél oly közel, s mégis ordít.
Az üres sötétség is sír:
Ma árny, mely fáklya volt egyszer.
Mint a vágy, mese... s kialszik,
Egy könnycsepp a magányos falevélre. |
|
|
- február 10 2010 09:45:29
Szia iytop!
Igen érdekes románc ez, vegyes képekkel, inkább 3 románc.
A falevél, a bús hattyú és az üres sötétség. De mellette szerepelteted a sötét utcát is. Remélem lesz folytatása?!
Grt.  Sancho |
- február 10 2010 10:51:28
Versed szép, szomorú románc, kedves Elemér. Az elmúlás fájdalma szövi át. Ugyanakkor színek és fények is bújkálnak még ott, reményt adva, hogy holnap is lesz még nap...
Üdv, Feri |
- február 10 2010 11:08:38
Remekmű!!! |
- február 10 2010 14:34:18
valami gyönyörűségeset írtál...ismét |
- február 10 2010 14:40:40
"Ma árny, mely fáklya volt egyszer"
Ez egy gyönyörű sor, nekem.
Szeretettel Joli |
- február 10 2010 17:06:43
Remek vers.., nagyon szép lett! |
- február 10 2010 19:17:27
Szia Kedves Elemér!
Ez egy hihetetlenül jól megérzett és megvalósított csoda!
Gyönyörűen megfestett természeti kép!
Szeretettel: szisz |
- február 10 2010 19:19:12
Nagyon szép!
üdv.era |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
