Lassan betörnek a szobába az els? napsugarak.
Lassan a horizont fölé emelkedik majd a nap..
De most még minden olyan nyugodt,
A csend itt alszik velem, s veled.
Ha nem félnék, hogy felébresztelek,
Megcsókolnám két lehúnyt szemed.
Oly mélyen alszol,
Mint könnycsepp mélyén a bánat.
Talán azt álmodod,
Hogy az álmaid valósággá válnak.
Anélkül, hogy tudnád, közelebb húzódsz,
Az ölelésed is szorosabb...
Úgy elaltatnám a Napot,
Hogy ne zavarja meg álmodat.
denes - szeptember 23 2007 07:13:10
Egy tiszta, ?szinte szeretet sugárzik e szépen megírt versedb?l, lágy mint egy nyár esti szél és remegtet?en finom.
Maryam - szeptember 23 2007 16:45:18
Nagyon meghatóak a soraid, tiszta szívb?l jöv?k. Ez a hasonlat csodálatos: "Oly mélyen alszol,
Mint könnycsepp mélyén a bánat."
Maryam
gosivali - október 12 2007 22:45:11
Kedves, meghitt hangulatodba szinte félve oson be egy pillanatra a kíváncsi olvasó
