|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A tárt ablakon újfent bemászik
hozzám az álmatlan éj.
Lehelete forró,
izzaszt, bolygatja pulzusom.
Filmként pergeti
életem képeit.
Sikolyt egy hatalmasat,
s leáll pillanatra
az apai szív.
Kutyámat is riasztja
és csak teregeti
komótosan,
szadista élvezettel
életem szennyeit.
Porrá zúzza a szerelmet,
véreim idézi,
korbácsol mindenért:
gyöngeségért,
gyarlóságért,
ösztönök szabadesését is
nekem rója fel.
Te élsz és szeretkezel! –
visszhangzik ütésekként koponyámon.
A szégyen szétfolyik a szobában
sós ízű könnyekkel vegyül.
A nagytestű kérdőjelek
amíg a mennyezetről
izzadt testemre hullanak
súlyos fakeresztekké egyenesednek,
szitkokká fajulnak.
Gyötrő terhük alatt
már-már összeroppanok.
Az éj zöreje
dobhártyámba markol,
a szeretetérdem is –
talajvíz csupán.
Az istenek
másik oldalukra fordulva
tovább alszanak,
a jó szellemek is
rég lemondtak rólam.
Ez lenne hát a vég?!
A kietlenség,
az őrült kudarcmennyiség,
az elvetélt álmok?
Érdemtelen élet:
világos a kép!
Megfáradt szervek,
egykori hit és remény –
hullnak szerteszét.
|
|
|
- február 27 2010 06:33:23
Kegyetlen ez az éj!!!Jó vers,gratulálok!!! |
- február 27 2010 10:48:35
Versed tördelése is tükrözi lelkiállapotodat, jól megoldottad a formát. A verstani stílusjegyek is egységben vannak a gondolatokkal. Gratulálok! |
- február 27 2010 21:32:07
Köszönöm, hálásan köszönöm. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
