Átf?zni a világot
A szeretet t?fokán,
Ha könnyezünk is néha.
Az elmúlás viaszba öntött perceit
Szívünkben hordjuk,
És ha kell, falatonként osszuk széjjel
A némán csámcsogó tömegnek!
Átf?zni a világot
A szeretet óriás-t?fokán,
A jóság arany-fonalát
Az eszmébe varrva,
Vallomást csikarni a mosolyokból,
Elhinteni közénk
S?r? vágy-felh?ként.
denes - szeptember 25 2007 05:06:20
Ezek a látomások furcsa gondolatokat hoztak ki bel?led, de maga a vers összességében jól lett megírva.
marica - szeptember 25 2007 07:51:10
Nagyon remekül írtad le!
Nagyon-nagyon tetszik.Mondhatnám szívemb?l szóló!))
Marika
Maryam - szeptember 25 2007 15:09:13
Allegórikusan vezetted végig a szeretet eszméjét a verseden, mégis szomorúságot érzek a soraidban. Milyen jó is lenne, ha az egész világon csak a szeretet uralkodna...
Maryam
venusz1 - november 24 2007 12:56:44
Kedves Zsiga! A vers talán a világ legfontosabb üzenetét tartalmazza: A szeretet t?fokán áthúzni a világot. Ennél szebb, igazabb mondat nincsen. A vers nagy üzenetet hordoz magán, áldásként szórva el magjait. Örülök a versednek szívemb?l szóltál.
Gratulálok szeretettel:Andrea
