|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mintha az eget tartaná
gyökerével markolva a földet,
lombjában szélgyerek játszódik,
hegytetőröl nézve a végtelen erdőket.
Oly régen uralja, a messze környéket,
nincs ki emlékezne, mikor csírája e világra lépett,
délceg s büszke, roppant termetére,
tiszteli is ember, állat,
s néz mint Istenére.
A bükkfák bükkfája Ő, az erdőnek őrzője,
minden időben volt egynéhány elődje.
Túlélik a telet, perzselő nyarakat,
s mert az erdőben is ' ki mint vet úgy arat '
táplálják s elrejtik, nevelik a vadat.
A viharok is kerülik, mert nagy ám a tisztelet
s néha igába von egy-két rakoncátlan szelet,
velük fésüli meg évszázados lombját,
mozgatva gémberedő, öles, öreg karját.
S a fűrészek, hát biz elkerülik,
mert a favágók benne, az erdőnek szellemét félik.
Imádkoznak hozzá, pogányok módjára,
mert életük az erdő, s ez öreg őrfák mindegyike,
vezeti őseiknek, méltó nyomdokába.
|
|
|
- március 21 2010 15:50:28
Nagyon szép megszemélyesítés, versedből kihallik a természet iránti szeretet, tisztelet.
Maryam  |
- március 22 2010 03:59:14
Szeretem őket a fákat)Versed tetszett) |
- március 23 2010 18:10:42
Tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 21. kedd,
Dániel napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
