|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
A szuroksötét éjszaka,
Csillagok bársonya,
Átölel, elfed
Az ezüstös holdfény,
Ezernyi éjjeli lény-
?si ösztön ébred
Az árnyak népes hada.
A sötétség dallama
Magába zár, nem enged
A fekete ragyogás,
Éjjeli látomás
Mindent elfeledtet.
A simogató csendben
Az éj megóv engem
Pajzsként vigyáz rám
Magam is árny lettem,
De múltam nem feledtem
Az éj az új hazám
És ha hajnal hasad
Levedlem fekete szárnyamat
Elsorvadok, érzem...
A Fényben már nem létezem... |
|
|
- szeptember 27 2007 10:10:48
A sötétség valóban megóv sok mindent?l, csak önmagadtól nem.Viszont nagyon szépen ábrázoltad ezeket a képeket. |
- szeptember 27 2007 11:14:24
Nekem tetszett, sötét, de van méltósága, és színei. Talán az utolsó sort kellett volna újragondolni. Szerintem a ritmust és a hangulatot is töri, meg valahogy fölöslegesnek érzem, ami nincs kimondva az is létezik. |
- december 29 2007 20:43:16
Ha az éjjeli angyal lennék, szóról szóra ezt mondanám, de az utolsó sort külön írnám, és mint nagyon elhaló sikolyként vagy kiáltásként, vagy utolsó éjjeli leheletként,mint a fény-ellenség teljes úrrá létele az árnyék-világom felett. Már szóhoz sem enged juttatni. Ez a lezárás ide túl dinamikus és kilóg. Önmaga kontrasztját teremti meg, ami ide nem jó. Én is követtem el ilyen hibát. Légy ügyes fogalmazd át a végét. Dolgozd meg még egy kicsit.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
