Nagyot kortyolt az öblös kávéspohárból! A legjobb benne, hogy forró gondolta.Egy kis tilos cukorral is fel lehetne turbozni, tette még hozzá egy csöppnyi kívánsággal. Instant kávé! Így élünk, instant leves, instant ételek, instant érzelmek és instant szerelmek! Azonnal oldódó legyen , mert ilyenek lettünk!Instant gondolatok is? Készen azonnal fogyasztható állapotban..
Az előbb bontotta ki az mailjét, gyomrában érzi még a lenyelt keserű gombócot, választ egy húsvéti üdvözletre...egy több,mint jó baráttól!
"Bocsa Etus! Neked nincsenek szavaid! Mindenhol csak idézetek, zenék! Írd meg a véleményed, ne másokkal mondasd el! "
Jókora tévedésben éltem, mert úgy gondoltam mindaz amit beépítettem a tudatomba az Én is vagyok a részemmé válhat, a zenék ami a hangulataim meghatározói a bölcsességek amik
már majdnem a sajátjaimmá váltak annyiszor olvastam értelmeztem őket. De konklúzió megkövesedett bennem,talmi vagyok, instant személyiséggel, egy gyarló szívvel és elmével.
Mindent összevetve jó ez a kávé! Felmelegített!
Időről időre épitgetem magam köré a jégpáncélomat most újra kezdhetem, hogy elrejtsem azt a bolond érzékeny belsőmet...
Jó ez a kávé! Az instant! Nem hatol olyan mély rétegekig, mint a frissen főzött!Nincs nagy adag koffein mely túlságosan megdobogtathatná a fáradt szívet és impulzusokat adhatna egy enervált érzelemnek..
Meg ne tagadjam már magam itt a dal hevenyészet fordításban...
Időről időre
Hogyha valaha is újralátlak,
Karodat nem ereszteném el soha,
A virágok sokasága jelzi a tavasz végét,
S egy szirom a sűrű virágzatból
Felébreszti bennem egy szép emlék dalát
Szívem mélyéről, oly gyengéd, s lágy.
Time after time, oly csodás a viszontlátás
Ebben a városban, ahol a szél lágyan fúj.
Kézenfogva mentünk fel a domb tetejére
Egy el nem feledett ígérettel.
Hallom a hangodat a szélben,
Egy távoli emlék, mi egy fagyos tavaszi fuvallat,
Megfogadtuk, hogy a fájdalmak ellenére,
Újratalálkozunk itt mosolyogva, egy olyan napon,
Mikor a természet piroslón ragyog.
Time after time, egyedül vagyok az utcán,
Mint egy hulló szirom.
Azt hisszük, örökké hullanak,
Egy virágszirmos háttérben vártalak,
Ködös könnyeimmel.
Ahogyan, a szél viszi a hulló szirmot,
S a vizeken előcsal egy kis hullámot,
Úgy tűröm én is a kihívásokat,
Minél messzebb vagy, annál jobban.
Time after time, találkoztunk mi már
Az évszakok változásánál,
Az ígéretek már csak a múltnak jók,
Tudom, hogy te érzékenyebb vagy másoknál,
És arra is rájöttem, veled lennék mindig, örökre.
rapista - április 07 2010 04:30:05
a fájdalom - egy olyan utóérzés, amely a gyógyszer, infúzió, jókedv, szeszek, majdnem drog után jön elő?
mezeimarianna - április 07 2010 04:48:23
Iszol elem egy kávét és beszélgetsz velem???
Eta-Etusom - április 07 2010 07:02:44
Hú.. nem régen hallottam, az irásművünk után, ha lenyomjuk az entert, akkor már az önálló életet kezd.Ennyire szomorúan bocsájtottam volna útnak ezt a szösszenetet?
Marianna, Drágám. természeresen!Virtuálisan és valóságban is!
