|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,229
|
|
Fázom
Szép szalmaszálat rakok le
Majd papírt, de egyre többet
Előkerül hamar gyufa
Nem sok kell; pillanat múlva
Eleven lobog előttem
A tűz, amelyet én tettem
Játszik fénye az arcomon
Jég futkároz a hátamon
A holdvilág beszűrődik
A függöny szálai közül
Tűz előttem forrón lángol
Majd lassan téved sarokból
Másba, felemésztve mindent
Nem teszek semmit, csak fekszem
Körülöttem minden ég már
De törődnöm vele rég kár
A függönytartó robajjal
Tűzpattogással leszakad
A firhang a mélybe hull le
Nem akadályozza senki
A polc széle perzselődvén;
Mesévé és történetté
Papírok hamuként égnek
Az asztal fekete régen
Ez az éj már csak a tűzé
Mindent nekiadtam; övé
Minden felégett e helyen
Csak én maradtam, örökre
A kőpadló kissé meleg
Alattam; én már nem fázom!
Szabó Erika 2008. november 15. |
|
|
- április 13 2010 22:32:11
Érdekes a versed. Látom, szereted a tüzet.. |
- április 14 2010 13:34:54
Kedves Ekka!
Versedben a keserűség lángja csap a magasba.
Megborzongtató, halk segélykiáltás. Nagyon hatásos.
üdv:gufi |
- április 14 2010 15:31:10
Köszönöm szépen! Igen, imádom a tüzet, de sosem gyújtanám magamra a környezetemet. Nagyon fázós a természetem; képes vagyok kánikulában is forró vízben zuhanyozni, vagy pulcsit húzni... A tűz meleg, melegít, továbbá lángja mellett párom arca is sejtelmessé válik, és ez is nagyon tetszik. De maga a tűz is gyönyörű szerintem Bár amikor ezt a verset írtam, tényleg kilátástalan volt a helyzetem, de úgy ahogy mint minden, akkor ez is megoldódott Köszönöm a hozzászólásokat |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 27. kedd,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
